Meddig várjunk, míg kimondjuk: vége!

Meddig várjunk, míg kimondjuk: vége!

- Kategória: SZERELEM
7733dbaf8e70f37e9f51937fa1d2918f

Oly sokszor fordul elő velünk, hogy olyan kapcsolatban ragadunk, ami nem építő jellegű, hanem romboló. Mégsem tudjuk elengedni a másik kezét, pedig tudjuk, hogy elmúlt a tűz, csupán apró szikrák csapdossák szárnyaikat. Ha lépünk egyet előre, az elengedés felé, egy apró pillantás képes minket visszahúzni oda, ahonnan elindultunk.

Ördögi kör ez, aminek nem látjuk a végét. Egyik percben ő a másik felünk, a másikban pedig el kell ismerünk, hogy lejárt az idő, ami nekünk volt szánva. Nem vagyunk erősek szembenézni a hiánnyal, amit a párunk fog hagyni maga után. Nem akarjuk elfogadni, hogy megszűntek azok az érzések, amelyek a kapcsolatunk alapjait biztosították. Elfogytak azok az érintések, amelyek felpezsdítették mindennapjainkat, amikért úgy gondoltuk, érdemes élnünk. Elnémultak azok a szavak, amelyek a reményt hordozták magukban, amik a legsötétebb mélységből is képesek voltak visszarántani minket. Elértéktelenedtek a csókok, amik a lelkünket összekapcsolták a másikéval, amelyek sokaságától a testünk egymáséiban forrt össze, s lelt közös boldogságra. Folyamatosan visszaemlékezünk az elmúló nevetésekre, a dalainkra, amiket csak mi ismertünk. Néha, a holdfényben még megpróbáljuk megkeresni kedvesünk szemében magunkat, szeretnénk elhinni, hogy még megtaláljuk, hogy még ott vagyunk benne. Legalább egy kis részünk még ott van és szeretnénk, ha örökre ott is maradna.

Feltesszük naponta ezerszer a kérdést: Miért? Miért múlik el a szerelem? Miért marad helyette szeretet? És ez a szeretet, elég-e, hogy leéljem mellette az életemet? Szenvedélyre vágyunk, örömteli vonzalomra, új közös dalokra, arra, hogy valaki elcsábítson minket minden nap. Ha kihunyt a fény, ami bevilágította együtt alkotott világunkat, el kell fogadni. El kell búcsúzni, bármennyire is fáj majd. Lassan kell csókolni, átadni benne minden bánatunkat és elmesélni az érzéseinket, amiket a másik adott nekünk. Ha nem nyitjuk meg a szabadságunk kapuit, olyan kapcsolatban forgunk tovább, ami nem adja meg azt, amire szükségünk van. Rabok leszünk a saját szívünkben. Nem találnak az igényeink kielégítésre. A legfontosabb pedig az, hogy érzelmeink szépen lassan elhalnak majd, s a szeretetből gyűlölet lesz, mert a másikra fogunk haragudni, a saját tehetetlenségünk miatt.

a14df60e916961f984ab7c6b6aa9cf22

 

Facebook Hozzászólások

Ezt olvastad már?

Hinni miattad a nem létező mesékben

Pedig én soha nem hittem benne, tudod. Most is