Ezért csalják meg a férfiak a nőket – Egy hűtlen férj vallomása

Ezért csalják meg a férfiak a nőket – Egy hűtlen férj vallomása

- Kategória: SZERELEM
4adfef9923ef7c03023049180ae7e89a

Nem. Nem akarom magam védeni és nem akarok kifogásokat kreálni, amelyekkel megpróbálhatnám megmagyarázni a tetteimet. Nincsen rá mentségem, ezt nem is tagadom. De vannak miértek. Nem egyik pillanatról a másikra váltunk idegenekké, viszont tényleg minden előzmény, gondolkodás vagy épeszű mérlegelés nélkül alakult így.

Következménye viszont jócskán van, az egyik legsz*rabb, hogy elveszítettelek téged. Ez az én sztorim. Most elismerem, hogy hibáztunk.

49f7f7ec5f19eb5a7f52b342729d24ae

Megláttalak és megszerettelek. Ilyen egyszerűen és gyorsan kapott el a láng, ami aztán futótűzként kerítette be gyenge szívemet. Olyan vad eleganciával hódítottál meg, amire a mai napig boldogan emlékszem vissza. “Vigyél az ágyadba, de ne érints meg, csak suttogd, hogy szeretsz!” A szavaiddal folyton az őrületbe kergettél. Olyan őrületbe, ahol rohadtul szerettem lenni, mert te velem voltál. Nehezen, rögös úton, de tiszta szerelemmel váltál a részemmé, olyan abszurd dolgokat kezdtem melletted felfedezni, amiket azok a nyálas főhősök éreznek a filmvásznon. Olyan csodálatos történetet írtunk, hogy azt hittem, soha nem jön el a vége. Ha mégis, az csakis ‘Happy End’ lehet.

Összeforrt a testünk minden porcikája, ígéreteket tettünk és hűséget fogadtunk egymásnak. Amikor a szerelmünkből papír lett, még boldogabb lettem. Nem csak a szívem, de az életem is a tiéd lett. Teltek a hónapok és elteltek az évek, te pedig két csodálatos gyermeket hoztál a világra. Te vagy az én hősöm, mintsem én a tied. Veszekedtünk-kibékültünk, szerelmeskedtünk-szexeltünk, sírtunk-nevettünk, majd a rendíthetetlennek hitt érzéseink valahogy megrendültek.

A sok probléma, a gyermeknevelés és a szürke hétköznapok között elfelejtettük szeretni egymást. Elfelejtettük, hogyan legyünk egymáséi. Elfelejtettük megérinteni egymást, megérinteni egymás szívét. Elfelejtettél nő lenni. És én elfelejtettem férfi lenni. 

Aztán próbálkoztunk, mert nem lehet azt mondani, hogy nem próbáltuk meg helyrehozni, igaz? Azonban a virágcsokor, amit régen úgy szerettél, már kevésnek bizonyult, a szexi fehérneműid, amiket régen úgy szerettem, szintén. Egyszerűen elmúlt. Elmúltak az érzések, és elmúltunk MI is. Nem kívántuk meg egymást, de ezt nem lehet az időre és a kedvre fogni, mert egyre többet nyúltam magamhoz és a pornófilmekhez. Akartam a szexet és vágytam az orgazmust, a baj nem ezzel volt, hanem velünk.

Nem tudtuk visszahozni azt, ami már eltűnt, és én belefáradtam. Belefáradtam egy boldogtalan életbe, ahol nincs szenvedély. Belefáradtam abba a monotonitásba, amit kialakítottunk magunknak, ami tönkretett minket, de megválni tőle nem bírtunk. Vagy nem akartunk.

Aztán a képbe került az a nő. Hirtelen jött, hirtelen történt, de jó volt. Szükségem volt rá, pedig észre sem vettem. Bűnös éjszakákon egy új életet kezdtem, egy olyat, amiben te nem szerepeltél, de nem is hiányoztál belőle. Elvette az eszem és a testem egy másik ember, aki kiszakított a megunt világomból és feltöltötte pezsgéssel a véremet. A szemedbe hazudtam számtalanszor, titkos helyeken töltöttem az estéimet, más nő csókjaira keltem és a szeretőmre gondoltam helyetted. Olyan, hogy lelkiismeret? Nem, még csak eszembe sem jutott. Az, hogy véget vessek a megcsalásodnak? Nem, mert túl jól éreztem magam. Bűnös vagyok-e? Igen. Megbántam-e? Nem. Csak azt, hogy előtte nem hagytalak el téged és így fájdalmat okoztam.

Nem akartalak megcsalni. Soha nem akartam, hogy én legyek az a férfi, aki lelép egy másik nővel. De elfogyott az esélyünk, elszálltak a lehetőségeink. Mi minden kihoztunk a másikból, a mi-ből. Ennél többet nem adhattam, de nem is kértél. Valld be, hogy te sem akartál már engem. Nem a szíved fáj, nem a lelked, hanem a büszkeséged, mert olyan férfivé váltam, akit nem tudtál magad mellett tartani. Küzdeni akartam érted és értem, a gyerekekért, a családunkért, de nem bírtam. Én is egyszer élek. Nem akarok megöregedni egy olyan házasságban, ahol nem érünk egymáshoz, ahol nem szeretjük egymást, ahol a hibákon kívül semmit nem keresünk a másikban. Mondhatom, hogy beleuntam? Rosszul hangzik ez így? Pedig ez az igazság.

Megcsaltalak, mert elfogytunk. Te és Én megszűntünk létezni.

Facebook Hozzászólások

Ezt olvastad már?

“Majdnem” ezek vagyunk mi

Azt akarom, hogy az egész világ megtudja, hogy