Levél a fogyatékkal élőkért

Levél a fogyatékkal élőkért

- Kategória: ÉLETMÓD
d46c9bcf71678109b9cfa363bd748430

Megszületett. Nem kérte az életet, azt sem kérte, hogy egy olyan világba szülessen, ahol majd elítélik. Elítélik, mert más. Talán félni is fognak tőle, mert az emberek nem tudják kezelni, ha valaki más, nem olyan, mint ők. Lehet, hogy nem félnek tőle, de kerülni fogják a társai, mert nem tudják, hogyan játszanak vele, hogyan beszélgessenek vele. Pedig minden, amire vágyik, hogy szeressék őt.

Az Anyukája aggódva figyeli. Kétségbeesetten húzgálja a strigulákat. A szomszéd kisbaba már járni és beszélni is tud, pedig két héttel fiatalabb. Próbál mosolyogni és mint az Anya tigris a kölykét, ő is bevédi gyermekét a kíváncsi ismerősöktől. “Nincsen elkésve semmivel, majd beszél ha lesz mondanivalója”. Ezt naponta többször is elismétli, pedig néha esténként sírva alszik el, mert érzi, hogy a gyermeke MÁS. Ez miatt pedig nem képes semmire gondolni, csak arra, hogy ő rontott el valamit, hogy ő nem jó Anya és nem tudja a gyermekét úgy nevelni, hogy a fejlődés szemmel látható legyen. Pedig mindent megtesz.

Ha majd már iskolás lesz és már a családja és az ismerősei is tudják, hogy miért más, akkor már ő is érezni fogja. Látja majd, mert nem érti, miért nem képes annyi mindenre mint a többi gyerek, akik vele egyidősek. A többiek szépen kanyarítják az ‘Á’ betűt, tudják mi a különbség a “b” és a “d” betű között, valamint olyan szavakat írnak le, amiben ő még a betűket sem ismeri fel mindig. Ő még a pulcsit veszi fel-azt is fordítva- de a többiek már kabátban és bakancsban állnak az ajtóban. Nem boldog, nem elégedett. Ő is érzi, hogy nem jó ez így. Mintha több körrel is le lenne maradva és nincs senki az iskolában, aki megfogná a kezét és vezetné a helyes utat mutatva. Senki nem segít neki behozni a lemaradást, mert a Világ rohan.

A tanároknak nincs ideje a gyerekekkel foglalkozni, mert olyan sok az adminisztráció, hogy még este a vacsora mellett is azt írják. Emellett pedig az osztálytársai sem barátkoznak vele, mert manapság az emberek nem tanulják meg kezelni a sérült társaikat. Mennyire szomorú egy olyan társadalomban élni, ahol mindenki ujjal mutogat és elfordítja a fejét ahelyett, hogy átsegítené szegény látássérült embertársát a zebrán? Lehet, hogy sietsz a munkába, de gondolj bele: ő pedig siet az orvoshoz, hogy az megmondja romlott-e az állapota. Neked csak egy perccel több az életedből, de lehet ő öt perccel előbb oda ér az orvoshoz, mert nélküled az autósak nem álltak volna meg azért, hogy átengedjék őt a gyalogátkelőn.

Ne siess annyira! Lásd meg őket! Ne sajnáld őket!

a428708450210e7c735140b0ce1c2c9a

Megtanultak ezzel élni, és a sajnálattal nem segítsz, ahogy a sugdosással sem. Azzal segítesz neki, ha szánsz akár egy percet is rá az életedből, hogy az övét megkönnyebbítsd. Vagy csak mosolyogj kedvesen sérült társadra, dicsérd meg a pólóját, kérdezd meg, hol vette azt! Rettenetesen örülni fog neki. Neked csak egy szimpla kérdés, igaz? Tudod mit jelent neki? NEM. Soha nem tudhatod, mert minden ember más és máshogy reagálunk egymás tetteire. De mi van akkor, ha csak 1% esély is van rá, hogy ettől a szimpla, gyors gesztustól ő teljes embernek érzi magát, pont olyan embernek, mint te vagy. Talán ettől egy pillanatra elfelejtheti a hátára aggatott batyukat, amiket egész életen át viselnie kell, mert nincsen meg neki a teljes egészsége. De a teljes boldogsága még meglehet. Szerintem kötelességünk ezt megadni neki.

Én is éreztem már rosszul magam attól, mert nem tudtam kezelni egy sérült személlyel való találkozást. Az emberek sok esetben nem találkoznak velük, el vannak tőlünk szigetelve, hogy olyan tempóban és körülmények között tanulhassanak meg élni, ami nekik megfelelő, hogy megkönnyebbítsük az életüket, de más részről: lehet pont így nehezítjük meg a szociális beilleszkedését. Az embereknek többet kéne róluk tudni, többet kéne velük találkozni, mert soha nem fogjuk tudni őket teljesen befogadni és elfogadni, ha nem értjük meg őket. Minden, amit szeretnék, hogy minden ember egyenlőnek nézze a társát, bármelyik társát. Mind egyenlőek vagyunk.

Képek forrása: Pinterest

Facebook Hozzászólások

Ezt olvastad már?

Magabiztosság erősítő tippek – FOLYTATÁS

Csak remélni tudom, hogy elegendő volt ez az